Időről időre vallásünnepekhez kötödő zavart, kényelmetlenséget keltő képek, képsorok jelennek meg a médiában és a közösségi oldalakon, melyeken átvágott torkú, véres állatok vonaglanak. A kényelmetlenséget növelheti, hogy a rituális állatvágás megrázó anyagát hozó szerkesztő, szerző minden estben elhanyagolja megemlíteni annak embertelen, etikátlan aspektusait. Ez a hiány abból fakad, hogy a világ legtöbb helyén – így Magyarországon is – a politikusok és vezető társadalmi-közéleti figurák nem óhajtják pontosan megfogalmazni az állatkázás kritériumát és így a nagytöbbség, az állatok rituális leölését nem tartja állatkínzásnak.
A problémát tovább bonyolítja, hogy Magyarországban túl magas azok száma, akik maguk is embertelenül bánnak az állatokkal vagy különböző okokból (pl. vallás) védik, támogatják az állatkínzást. Sok olyan van, aki éppen szereti a macskáját, kutyáját, aztán fogja a puskát és gyönyörű énekes madárkákat lő cafattá. Majd lefotóztatja magát a szétlőtt madárkákkal, rokonainak, barátainak dicsekszik vele: Árpád unokája ő, nagy vadász, és közben 'állatbarát'. Leszámítva a leggorombább kutya-macska (gyomorforgató) megkínzási eseteket szinte minden más belefér a tűréshatárban, és ebben a békés közönyben különösen elfogadhatónak tűnik az átlag magyar számára, a hagyományosnak mondható felelőtlen bánásmód. Ennek a mentalitásnak köszönhetően a magyarok többsége nem tekinti állatkínzásnak a rituális állatvágást és visszautasítja a témakőr angol nyelvű irodalmának figyelemben vételét. Eltekintenek a tudományos megfigyelések véleményezésétől (pl. Dr. Craig Johnson, Massey University, Neww Zealand) és inkább a vallásőrültekre hallgatva mossák kezeiket. Nagyon kevés magyar van, aki ilyen egyenesen mer fogalmazni: „Halal vágás, az állatot felkötik és a nyakától lefelé kábítás nélkül egy hatalmas vágással felvágják, és így kivéreztetik. Ez egy jó üzleti vállalkozás, de rendkívül kegyetlen, és mégis engedélyezett. Hasonló a kóser vágáshoz, de annál még kegyetlenebb. (Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora)
A magyar portálokon inkább olyasmikre lelni, mint a balkanimozaik blog', ahol a szerző nyíltan propagálja a rituális állatkínzást, ;s ehhez a képhez, mármint az állat rituális megkínzásához azt írja, hogy: „megtisztulva, lelkileg megerősödve tesznek eleget állatáldozási kötelezettségnek.” Szerény hozzászólásomat azonnal törölte és a téma megtárgyalása helyett pollkorrekt módon szólt oda: „A jövőben is ki fogom törölni azokat a hozzászólásokat, amik bármelyik vallási közösség elleni negatív felhanggal íródnak.” Tehát nem a rituális állatkínzás a negatív, a 'Nosztalgikus” névre hallgató szerző szerint, hanem annak a bírálata.
Ami nincs magyarul megfogalmazva az megvan angolul. Johnson a New Scientist-nek adott nyilatkozatában kihangsúlyozta, hogy „a rituális leölés felesleges fájdalmat okoz az állatnak” A szakvélemények mellett bőven találni vezető humanista gondolkodókra, akik felemelik szavukat az állatkínzás ellen: „Az eddigi vizsgálatok alapján a kábításmentes állatvágás gyakorlatának nincs helye a modern világunkban, gyakorlatát meg kell tiltani. A vallás irányában kifejtett mértéktelen engedékenység helyét a mindenkire egyformán érvényes, tudományos alapokon nyugvó megközelítés kell, hogy felváltsa.” (Adam Rutheford a Nature Magazin kiadója) És bizony van is miért szavukat felemelni, mert ahol a józan ész sikert ér el a vallásfanatizmus beteges megnyílvánulása ellen, ott rögtön feltűnnek a sötét erők, gonosz kegyetlen 'vallási vezetők', akik harcba szállnak az állatkínzás jogosságáért.
Michael Schudrich lengyel főrabbi mélységesen felháborodott a lengyel parlament kábítás-nélküli állatvágás tiltására hozott törvényen, és hisztizésében amikor a holokausztot belekeverte, akkor indirekt lenácizott olyan állatbarát embereket, akiknek semmi közük nincs a nácizmushoz. (The New York Times, 2013. szept. 5.) A 2011-es Holland törvény betiltotta a rituális állatölést, mire válaszként a Holland főrabbi Binyomin Jacobs rögtön rázendített a nácizásra, mert szerinte az állatvédő, állatokat szerető holland emberek nácik. A magyar Feldmájer is kiállt a kamerák elé és kijelentette, hogy a vallásos zsidóknak joguk van megkínozni az állatokat. Nincs még egy népség Európában, aki annyiszor felháborodva 'elhatárolódna' az általuk embertelennek tartott megnyílvánulásoktól, mégis, mikor a rabbi az állatok megkínzása mellett nyilatkozik nagy a kuss a szuper-humanista elhatárolódók között. Tabu, véres-rongy ma Magyarországon a rituális állatkínzás, amitől mindenki elfordul, melynek megvitatásától mindenki elhúzódik. Pedig a profi elhatárolódók között is akad nem egy, aki háziállatot tart és állítólag szereti az állatokat, és mégis …
Ausztráliában pl. törvény van az állatok levágása előtti elkábítására, ám amint a legnagyobb példányszámú napilap, az Australian 2011. okt. 29-i száma beszámolt a szövetségi mezőgazdasági miniszter, Joe Ludwig zsidó és mohamedán vallásfanatikusoknak engedve 12 vágóhídnak engedélyezte a rituális állatkínzást. A 12 vágóhidat érintő döntés lehetővé teszi több százezer állat megkínzását, mielőtt életüket végleg elvennék. Pedig a törvény világosan kimondja: „Az Ausztrál húsgyártásban/feldolgozásban alapvető követelmény az állatok elkábítása (eszméletlenné tétele) a levágást megelőzően.” És az ausztrálok mégis meghátráltak a vallásőrültek követelése előtt.
A kiemelt tiszteletet élvező Ausztrál állatvédő liga logója. A szervezet szintén egyértelműen fogalmaz a rituális leöléssel kapcsolatban: „Az RSPCA erőteljesen ellenez minden olyan állat leölést, mely a levágás előtt nem használja az állatok elkábításának gyakorlatát.”
Természetes számomra, hogy a rituális állatvágás mikéntjét illetően a nagytekitélyű Ausztrál állatvédő liga az RSPCA (Royal Society for the Prevention of Cruelty To Animals), – ami talán magyarul: Királyi Állatvédelmi Intézmény az Állatkínzás Megelőzésére – véleményét tekintem mérvadónak a vallásőrültek emberhez méltatlan magyarázkodása helyett. Ebben a szervezetben olyan emberek tevékenykednek, akiknek helyén van az eszük, szívük, és milyen furcsa, hogy soraikban nincs mohamedán vagy fanatikus zsidó. Vajon miért nem? Nos a válasz pont az állatok tisztelete, szeretete, pontosabban: annak hiányának tényében keresendő. Egy muzulmán vagy egy vallásos zsidó szeretheti éppen a madarát, ám evvel ki is merül náluk az állatok iránt érzett szeretet, tisztelet, mert a vallásból fakadó állatgyűlölet (megvetés) erősebb mindennél. Ha nem így lenne, akkor modern világunkhoz igazodva már rég feladták volna az állatok rituális megkínzását.
A British Veterinary Association (Angol Állatgyógyászati Szövetség) nem véletlenül javasolja: „Álláspontunk egyértelműen világos, hogy levágásuk előtt az állatokat szükséges elkábítani …”
A tudósokból és nem vallástól megzavarodottakból álló Európai Unió 'Scientific Panel on Animal Health and Welfare' (Állategészségügyi és Gondozási Tudományos Testület) javaslatra úgyszintén oda illene figyelni: „az elkábítást mellőző gyakorlatnál a levágásra kerülő állatokkal kapcsolatos bánásmód, komoly aggodalomra ad okot, ezért mindenhol az elkábítástechnikáját kell alkalmazni.”
Az Európai Állatgyógyászati Szövetség (FVE) minden esetben elengedhetetlen követelménynek tartja az állatvágás előtti elkábítást … Még hosszasan lehetne sorolni a tiszteletben álló tudományos intézmények, testületek állásfoglalását, melyekben az állatok megkínzásának elkerülése a legfőbb cél. Egy sincs köztük, aki egyetértene a barbár vallásgyakorlattal! Szerencsére ezen tudományos testületek képviselői nem riadnak vissza a félrevezető becsmérléstől, az iszlámfóbia és az antiszemitizmus vádjától, és bátran bírálva elvetik az állatkínzással járó rituális állatvágást. Evvel szemben a magyar fórumokon olvasható mentegetőzés gyáván és laposan hangzik: „Nem szabad (nincs jogunk) beleszólni más kultúrák jelenségeibe, mert ők már évezredek óta így csinálják.” Nemhogy nem szabad beleszólni, hanem egyenesen kötelességünk fellépni a gonoszság ellen, a kiszolgáltatott állatok védelmében. „Tisztelni és becsülni kell a másik vallását és a velejáró praktikákat.” Nem, nem kell tisztelni. Csak azt kell tisztelni, amiben értéket találunk és nem azt, amit hagyományosan, társadalmi-kulturális berögződések szerint megkövetelnek mindenkitől. Ha meg visszataszító, gonosz sajátosságokat látunk egy bizonyos vallásközegben, akkor pedig nyugodtan kimutathatjuk lenézésünket, megvetésünket. „Minden népnél előfordul az állatkínzás, minden népségben találhatók állatkínzók.” Igen, ez sajnos így igaz, azonban az állatkínzás egyedül a mohamedánoknál és a fanatikus zsidóknál intézményesített: és ez óriási különbség.
„Az emberiség igazi erkölcsi vizsgája abban áll, hogyan cselekszik az állatokkal szemben. Ebben az értelemben az ember olyan alapvető vereséget szenvedett, hogy minden egyéb vereség ebből származik.”(Milan Kundera)
Tekintettel arra, hogy a majdnem hosszúnak mondható életem folyamán megismertem tisztességes, józan gondolkodású, állatokat szerető, tisztelő zsidó embereket is, (sőt olyanokat is akik Buddha békés filozófiáját követik a mózesi kegyetlenség helyett), ezért veszem a bátorságot és az állatszerető zsidó honfitársaimhoz fordulva kérem őket:
Ha tényleg szeretik az állatokat, akkor essen meg a szívük a megkínzásra szánt állatokon.
Ne higgyék el a rabbinak, hogy a zsidó identitás egyik pillére az állatkínzás. Gondoljanak csak bele, milyen identitás az, melyben szükséges az állatokat megkínozni?
Utasítsák vissza azon állatszertő emberek becsmérlését, lenácizását, akik tiltakoznak az intézményesített állatkínzás ellen. Ne higgyék el a rabbinak, hogy ezen emberek gyalázása a zsidók érdekeit szolgálja, ne higgyék el hogy az embertelen gyakorlatot bírálók mind antiszemiták és a zsidóság ellenségei.
És végül, ha tényleg szeretik az állatokat, akkor emeljék fel szavukat a barbár állatkínzó praktika ellen, és nyugodtan fejtsék ki véleményüket rabbijuk előtt. Az ilyen nemes fellépés tiszteletet és megbecsülést hozna a zsidóságnak, még olyan helyről is, ahol különben sok a negatív vélemény.
