A három hónapos kisbaba teste egy megdöbbent mentős karjaiban.

 Miközben világunk hírközlő szervei alapos részletességgel ecsetelik a Japán földrengés és a líbiai csatározások borzalmait, szinte alig említették meg egy másik gyalázatos esemény, egy öttagú zsidó család bestiális legyilkolását a Nablusz melletti Itamarban. A hírben talán a legmegrázóbb a három hónapos újszülött torkának átvágása, mely gyalázat mellett a másik két gyermek – három és tizenegy éves – torkának átmetszése alig számít említésre érdemesnek. Nálunk (Ausztrália) az öt tv. állomás fő hírekében csupán egy tartotta említésre méltónak a borzalmas tragédiát és az is csak három mondat erejéig.

De hát milyen szellemiség, lelkület állhat az ilyen bestiális tett mögött? Honnét vette ez a féregnek is nehezen becézhető muzulmán azt a magabiztos lelki erőt, hogy egy három hónapos kisbaba torkát átvágja? Nos, a zsidó gyermekek leölésében ugyanaz a sötét vallási fanatizmus jelentette a biztos mészárlás kivitelezésének kiváltságát, mint ami a Kelet-timori védtelen lakosság legyilkolásánál is kifejtette hatását. Hasonlóan a zsidó kisgyermekekhez, ugyan mi bűnük lehetett ennek a kedves, szelíd timori népnek, mi vezérelte az ”allah akbar” vezényszót üvöltő muzulmánokat, mikor machettáikkal vágták le a timoriak kezét, lábát vagy vágták fel hasukat? Vajon az éjszaka leple alatt gyilkoló muzulmán is sátánistenét éltette mikor a teljesen védtelen kisbabának vágta át a torkát?

Nem szabad a vezető médiában ilyesmi dolgokkal nagyon foglalkozni, ilyesmiket feszegetni, hiszen a liberálisan kificamodott hírközlő orgánumok öncenzúrát gyakorolva először is a muzulmánok érzékenységére fektet hangsúlyt, másodsorban a ”felesleges a muzulmánok agonizálása” simli szólam alatt 'kulturális hagyományokra' hivatkozva megpróbál minden gyalázatos muzulmán jelenséget elhallgatni, elbagatellizálni. Harmadszorra a liberális média fontosnak tartja lefasisztázni, lenácizni mindenkit, aki megmeri zavarni az általuk kiépített békés megalkuvás harmóniáját. Pedig pont az ellenkezőjére lennének hivatottak ők is és gerinctelen politikusaink is. Kitálalni, az orruk alá dörzsölni azt a sok szemétséget, melyet nap mint nap elkövetnek szerte a világunkban. Másképpen hogyan tudná meg a 'csalfa asszonyt' megkövező muzulmán, hogy amit csinál az nem istennek tetsző cselekedet, hanem aljas gyilkosság? Mert ha semmilyen más véleményt nem hall, mint a muzlim papé, akkor magától eszébe sem jut, hogy egy védtelen nő szadista meggyilkolása bűn. Hasonlóan a muzulmán apának is meg kellene mondani, hogy lányának meggyilkolásához semmi köze nincs a becsületnek, és amit ő meg az őt felbiztató muzlim pap 'erkölcsnek' nevez az nem más mint gyáva emberek szellemi hányadéka. Nem lenne tehát szabad meghagyni ezeket a primitív embereket a gonosz démoni elképzeléseikben, hanem rá kellene mutatni vallásuk arrogáns kegyetlenségére, papjaik gyűlölettel töltött ostobaságaira.

Az egész iszlám beteg, szellemileg, lelkileg megnyomorodott valami, mely minden gond nélkül tömegesen képes kegyetlen, szadista gyilkosokat kitermelni önmagából, és ennek tudatában félrevezető hazugság az 'elszigetelt jelenség' vagy a 'csupán néhány tucat' szélsőség hangsúlyozása. Ennél sokkal többről van szó, ennél sokkal mélyebbek a muzulmán társadalmakat velejéig fertőző fekélyek. Mikor az egész falu részt vesz a szerencsétlen asszony megkövezésében, mikor férfiak asszonyok, gyerekek segédkeznek 'bűnös' lányok élve eltemetésénél, mikor hősként ünnepli faluja a felesége arcába savat öntő 'igaz' muzulmánt, mikor az öngyilkos terroristáknak nagyobb tiszteletük van a muzulmán világban, mint a kivégzett mexikói drog báróknak Mexikóban, akkor ott nem néhány tucat szélsőségről van szó, hanem egy elkorcsosodott népség kontroll nélküli alantasságáról.

Mindenhol vannak örültek, szadista pszichopaták, botrányos gyilkosságok, ám ami a muzlim gyilkosokat elkülöníti és egy különálló csoportba szedi; az a vallásukból merített téveszme, miszerint ők az  istenük, allah beleegyezésével hajtják végre tetteiket, nem csak allah nevében hanem akaratának megfelelően cselekszenek, mely bűnökért automatikusan megbocsájt nekik sátánistenük, még akkor is, ha egy három hónapos csecsemő torka átvágásáról van szó. Démoni ideológiájuk kegyetlensége az tehát, ami erőt és jogot ad diáklányok felrobbantására Tájföldön, fiatal turisták megölésére Balin, timori emberek meglincseléséhez és mint legutóbb láthattuk kisgyermekek perverz mészárolásához.

De csak álmodozom, mikor a betoji politikusainktól és a bárcásoknál is züllöttebb liberális médiától várom a kritikus igazság kimondását a gyengék és védtelenek érdekében, mert ilyen sajnos egyhamar nem lesz. Ezért aztán folytatódni fog a muzulmánok vallásőrületéből származó borzalomsorozat, a megrázó 'allah akbar' üvöltéssel végrehajtott becstelenségek mindennapos tobzódása.

Minden részvétünk az itamári zsidó közösség közösségnek szóljon.