A Vudu, Dzsu-dzsu, Makumba, stb. vallások külsőségekben, látszólagosan valóban eltérnek a kereszténységtől, ám ha jobban megnézzük, láthatunk két jellegzetességet, amiben mégis hasonlóságot lehet felmutatni. Ez a fekete mágiahasonlóság az elvont elméleti hiedelemben rejtetten éppúgy jelen van, mint a szertartások mindennapos gyakorlatában.
Az ősi primitív afrikai vallásokat követő, babonáktól duzzadó elképzeléseibe a kereszténység mágikus áldozatbemutatás szokása könnyen meghonosodott, segítette annak tanai széleskörű elfogadtatását. A kölcsönös ráhatások érvényét figyelembe véve, éppen ezért nem meglepő, hogy pl. Haitin, Brazíliában a legtöbb Vudu-Makumba szertartást katolikus templomokban folytatják le az ottani egyházi hierarchia teljes jóváhagyásával. (Magam is tanúja voltam egy Makumba szertartásnak
A bibliában szépszerével találni elméleti és gyakorlati fekete mágiára utaló passzusokat, gondoljunk itt az ember és állat áldozásra utaló versszakaszokra. Ez az áldozatbemutatási hagyomány átöröklődött a zsidók vallásából a kereszténységbe, igaz formailag sokat változva, de mégis megtartva annak borzongató valóságát. Nyugati kultúrvilágunkban azonban ehhez a mágikus szertartáshoz nem kellenek tyúkok, akik nyakát a vudu papok oly szeretettel nyiszálják, igazi vért vagy rumot sem kell inni; és mégis ezeken a keresztény szertartásokon is állandóan jelen van a fekete mágia, még akkor is, ha az teljesen átmagyarázva van elénk tálalva.
Az eucharisztikus szertatásban az oltáriszentség vétele az áldozás, az archaikus emberáldozás átformált mozzanata: Jézus feláldozása. A bor Jézus vére, a kenyér Jézus teste, amit szimbolikusan elfogyasztanak. Csak hogy,
Mennyivel másabb érzések fogják el az embert, mikor pl. bemegy egy Buddhista templomba, ahol a mosolygó Buddhák melegséget árasztanak, szemben a katolikus templomok ijesztő ridegségével, képeikről áradó horrorjelenetekkel.
A keresztény papok sem véletlen járnak többnyire feketében, igaz színskálájukban van szürke meg lila szín is, melyek szintén nem nevezhetők melegséget árasztó színeknek. A kereszténységet megelőző időben a vallásvezetőknek (zsidókat leszámítva) hófehér viseletük volt a szellemi-lelki tisztaságot jelképezve. A farizeusok fekete csuhája éppúgy átöröklődött a keresztény papokra, annak
A másik zsidóktól átörökölt fekete mágiával összeköthető tény az, hogy a keresztény tanításokban nincs karma, mert nem hisznek a reinkarnációban. Ennek pótlására egyfajta babonás zagyvaságot találunk, amiben a testi feltámadás, - tehát a sírokból való kimászás van beígérve a hitükben töretlen igazoknak. A második eljövetelkor ezek az igaz keresztények testileg feltámadnak a sírjaikból és az örök élet birodalmában élnek majd tovább. A bibliában több halott feltámasztása is szerepel, ami nem csak materialista meggyőződést tükröz, hanem a maga morbiditásában fekete mágiának is számít. És tényleg, a vudu vallások hiedelemrendszerében megtalálható a sírból történő kijövetel, a zombik betegesen félelmetes értelmetlenségében.
A keresztény és vudu vallásokkal szemben az ókori vallások mind elvetették a test feltámadását (kivéve a zsidók) és csak a lélek örökkévalóságában hittek.
A keresztény Latin-amerikai hullák, csontvázak kultikus imádatával megint csak lehetne foglalkozni, mert azok kultusza szintén a fekete mágia csoportjába tartoznak.