2002 év októberében szenzációs hír járta be a világot; a Biblical Archelogical Society [ Bibliai Régészeti Társaság ] nyilvánosságra hozta, hogy felfedezték Jézus testvérének, Jakabnak a halottas ossariumját. [halottas csontedény-csontláda] A sajtókonferenciát a társaság elnöke Hershel Shanks hívta össze, aki szintén tulajdonosa és kiadója a Biblical Archeological Review-nek.
Tv állomások, népszerű magazinok lelkesen hirdették a lelet fontosságát, kihangsúlyozva, hogy végeredményben ez az első régészeti darab, mely bizonyságot tanúsít Jézus történelmi létezéséről.
A csontedény mérete kb. egy kisebb ‘eszki' (kézi-hűtőláda) nagyságú, mészkőből készült és külsőleg megegyezik az összes eddig talált antik zsidó temetkezési csontedényekkel. Az edény egyik oldallapján az ‘elején' egy kis faragott rozetta található, míg az ellentétes oldalán, a ‘hátulján', arámi nyelven a következő felirat olvasható: ‘ Yaakov bar Josep Achvi de Joshua ‘ – ‘ József fia Jakab Jézus testvére ‘.
A lelet hitelesítésére Hershel Shanks ismerősének, a nagy tekintélyű Sorbon Egyetem szemita nyelvek és írásszakértő tanárának, Andre Lemairenek szakvéleményét mutatta be. A tudós tanár szerint a csontedény az első évszázadból származik és i. u. 20-70 közé dátumozta elkészítésének idejét. A felületen olvasható betűk eredetiségéhez, – szerinte - semmi kétség nem férhet, majd rámutatott, hogy Flavius Josephus világosan megírta; Jakabot, Annás főpap parancsára i. u. 62-ben végezték ki. A Sorbon Egyetem tanárának talán illene tudni, hogy ez a passzus is későbbi betoldás, más szóval hamisítás. [Bővebben lásd, L. Feldmann, ‘Josephus, Judaism and History']
Shanks úr az edény hitelessége megerősítésére másik két kevésbé ismert szemita írásszakértőt is felkért. Kyle McCarter [Hopkins Egyetem] és Joseph Fitzmayer, [Katolikus Egyetem] akik szakvéleményükben megerősítettek Lemairenek véleményét: a csontedény elkészítése idejét, ők is az első évszázadra datálták.
Hershel Shanks azonban nem elégedett meg ennyivel, más szakterületről származó vélemények is szükségeltettek, mert a tét túl nagy volt. Hiába ásták Palesztinát és Jordániát oda-vissza, eddig még egyetlen leletet sem találtak ami Jézus történelmi valóságát bizonyíthatná. Most végre előkerült egy tárgy, aminek hitelességét mindenkinek el kell fogadni! Ennek érdekében Shanks úr megkérte az Izraeli Geológiai Intézet [GSI] két munkatársát Amnon Rosenfeldet és Simon Ilanit az edény falán lerakodott patina mikrobiológiai és mikrókémiai elemzésére. A két szakember véleménye szerint a ‘Jakab Csontedény' felületen található patina összetétele pontosan megegyezett az összes többi első század körüli zsidó halottas ossariumok felületen meglevő patinával.
Ilyen komoly szakvélemények fényében a korábban kétkedés hangját megütő kevés tudós, már csak a csontedény élőkerülésének körülményeit merte firtatni. 2002 októberi sajtókonferencián Shanks úr az edény származásáról csak annyit árult el, hogy annak a tulajdonosa, egy izraeli régiségkereskedő, aki egy másik zsidó kereskedőtől vette a nem mindennapi tárgyat, 1967-ben de, hogy pontosan hol, kitől, arra már nem emlékszik. A mostani izraeli tulajdonos nevét nem volt hajlandó elárulni, annyit mondott ‘Joe'-nak hívják. Az inkognitóban maradó izraeli régiségkereskedő arra a kérdésre, hogy miért várt huszonöt évet az edény nyilvánosságra hozatalával – nem tudott kielégítő választ adni. De nem is nagyon volt szükség válaszra, mert a tudományos világ túlnyomó többsége elfogadta a Jakab Ossarium valódiságát.
Most már teljes gőzzel jöhetett az NBC, CBC, CNN, New York Times, Washington Post, Times magazin, stb. csak kicsit furcsa volt, hogy a tulajdonos személyazonossága mindig kimaradt a beszámolókból. Az erős sajtó visszhangnak hamarosan meglett az eredménye.
Torontóban található Kanada leghíresebb múzeuma, a Királyi Ontario Múzeum bejelentette, hogy a nemsokára megnyitásra kerülő ‘Biblia Irodalma' nevet viselő nagyszabású kiállítás központi helyre kerülő darabja a Jakab Ossarium lesz. Így már kikellet derülni ki áll ‘Joe' fedőnév alatt, ami hamarosan megtörtént, mikor a tulajdonos egy millió dollárra bebiztosította a régészeti tárgyat. Az álnév alatt egy Tel-avivi régiségkereskedő, Obed Golan nevű 51 éves egyén volt, aki díszvendégként szerepelt a kiállítás megnyitóján. A megnyitón szintén megjelent és beszédet mondott Andre Lemarie, melyben határozottan kiállt korábbi szakvéleménye helyessége mellett. Beszédében maró gúnnyal kétségbe vonta azon kevés kritizáló tudós szakmai felkészültségét, kiknek szakvéleményük eltért az ő megállapításaitól.
Megbecsülésnek örvendő szaktekintélyek véleménye, tiszteletet parancsoló múzeumi presztízs, hírközlőszervek megfelelő, helyes használatba vétele meghozta Hershel Shanksnak a gyümölcsöt. Megszűntek a kétkedő, kétségbevonó hangok és a tudományos világ nagy többsége elfogadta, hogy tényleg Jakabnak, Jézus testvérének a halottas csontedénye került elő.
Mindez talán így is maradt volna örökké, ha csak nem került volna elő meg egy páratlan
szenzációs régészeti lelet, mely szintén a Biblia történelmi valóságát volt hivatott alátámasztani.
Jehoás táblája
Alig múlt el a 2002-es év karácsonya és máris 2003 év januárjában egy újabb nagy hatást és széleskörű érdeklődést kiváltó hír járta be a világot. Egy ősréginek nyilvánított héber feliratos kőtábla került elő, melyet rögtön i. e. 800 év körülire dátumozták a lelkes bibliai régészettel foglalkozó szakemberek. Nagyobb kézitáska méretű kőtáblán tizenöt sorban jól olvasható írás volt látható, mely arról számolt be, hogy Ahaziás király fia Jehoás a jeruzsálemi Templomon komoly javításokat, restaurációs munkákat végzett. A tábla szövege hihetetlen pontossággal hasonlított II. Királyok Könyve 12. verséhez és hasonlóan a Jakab Ossariumhoz az egész túl szép volt így ahhoz, hogy igaz legyen.
Nem árt ha tudjuk, hogy a bibliai régészet mindez ideig nagyon kevés tárgyat, leletet volt képes felmutatni, mely direkt alátudná támasztani a bibliában található történetek világtörténelemben lezajlott valóságát. [Ez a helyzet i. e. IV-ik évszázadig kiemelten jellemző.] Hiába a sok ásatás, kutatás, nem találták meg meg Salamon király templomát, Dávid király palotáját és végeredményben két közvetett kőtábla feliraton kívül szinte semmi lelet nincs a múzeumok birtokában ami bizonyságot tenne a biblia történelmi igazságáról.
Mindenesetre a hírközlőszervek azon nyomban kőrbe kürtölték, kevés kétséget hagyva, hogy egy eredeti 2800 éves feliratos kőtábla került elő, semmi kétséget nem hagyva a lelet eredetiségét illetően. Izraelben működő vallási csoportosulás, a ' Templomhegy Hívei' gyorsan rátették a kőtábla képét és a hozzátartozó magyarázatot a világhálóra, amit más zsidó vallás-politikai csoportosulások is átvettek sajátságos érdekeik felhasználására. Hershel Shanks megint csak a fentebb említett Izraeli Geológiai Intézet két munkatársat Amnon Rosenfeldet és Simon Ilanit bízta meg a kövön található patina vizsgálásával, - ugyan azokat - akik korábban a Jakab Ossariumot vizsgálták.
A két tudós geológus szakvéleményében kifejtette a tábla anyagát képező gránit homokkő valószínűleg Dél-Izraelből vagy Jordániából származhat, és a rajta található patina több ezer éves. Szerintük a betűk véseteiben és a kövön található patina több ezer éves természetes folyamatnak a lerakodása és így ősiségükhöz semmi kétség sem fér. A két zsidó tudós elemzésükben szakkörükön kívülálló területeken is pozitívan bizonyítani próbálták a tábla eredeti mivoltját. Nyelvészeti, történelmi bizonyságokat értelmeztek a tábla üzenetébe, kihangsúlyozva a Biblia idevonatkozó igazságait. Mintegy ráadásképpen a két tudós egy pontosan meg nem nevezett Floridában található laboratórium ‘karbon-14' vizsgálatára is hivatkoztak, mely a kőtábla patinájában található mikroszkopikus szénlerakodást vizsgálta meg. Ezen vizsgálat végeredménye leszögezte, hogy az általuk megvizsgált minták kb. háromezer évesek.
Jámbor izgalom édes zsongása járta át a Biblia teljes igazságát hirdető hívőket és a mai modern apologétákat. Két csodálatos, felbecsülhetetlen régészeti lelet, mely világosan bizonyítja, hogy a Biblia nem allegorikusan megírt vallásfilozófia, hanem valós történelmi események isteni gondviselés által irányított történetek sorozata.
Akárcsak a Jakab Csontedénynél, itt is felvetődtek kérdések a lelet megtalálása, tárolása körülményeivel kapcsolatban, valamint a tulajdonos személyazonossága is érdekelte volna a régésztudomány szakembereit. A zsidó ügyvéd, – ellenben – aki a lelet körüli formaságokat intézte, csak annyit árult el a tulajdonosra vonatkozólag; egy palesztin arab régiségkereskedő a palesztinok által ellenőrzött
A történet folytatása azonban hamarosan éles fordulóhoz érkezett, mikor is a jeruzsálemi Héber Egyetem szemita nyelvek nagy tudású tanára, Joseph Naveh levelet irt az Izrael Antiquitis Autority-nak és az izraeli rendőrségnek. Levelében elmondta, hogy előre megbeszélt terv szerint egy jeruzsálemi hotel szobájában találkozott a Jehoás Tábla tulajdonosának alvilági légkörbe illő megbízottjával, aki a táblát neki bemutatta. A tábla bemutatási célja végeredményben a lelet további hitelesítése lett volna a nagy tekintélyű professzor kedvező szakvéleménye által. “Az első ránézésre láttam, hogy otromba hamisítványról van szó” – írta Joseph Naveh a levelében – “a szavakban olvasható betűk találomra kiválasztott, összerakott IX.-ik századi héber és VII.-ik századi arám és moabita betűtípusok keveréke.”
A világhálón közölt, kicsit homályos kép alapján nyelvészeti vizsgálatokat végzett más szakemberek véleménye is lesújtó volt. Frank Cross a Harward Egyetem szemita kultúra, nyelvek tanszékének professzora rövid vizsgalat után több jelentős szótani, mondattani, hibát mutatott ki és az egészet ügyetlen hamisításnak nevezte. A patina vizsgálat eredményével kapcsolatosan, Yuval Goren a Tel-Aviv Egyetem munkatársa ellenőrizhető laboratóriumi környezetben bebizonyította, hogy lehetséges régiségnek látszó tárgyakat mesterséges patinával bevonni. Az általa előállított patina felületes mikrobiológiai vizsgálata ugyanolyan eredményeket szült, mint amiket Rosenfeld és Ilani korábban bemutatott.
A sok negatív jelentés hatására az Izrael Antiquitis Autority bűnügyi osztálya nyomozást rendelt el a Jehoás Tábla ügyében. Professzor Naveh telefon hívásait és a hotelszoba kibérlés nyomait követve eljutottak egy Tel-avivi magándetektív homályos alakjához. A nyomozok kemény kihallgatási módszerének köszönhetően a magándetektív nagy nehezen kinyögte, hogy megbízója nem más, mint Obed Golan, a Jakab Ossrium megtalálója és akit nem is olyan régen ‘Joe' néven emlegetett ismerőse: Hershel Shanks úr.
Most már az izraeli rendőrség is bekapcsolódott a nyomozásba. Átkutattak Obed Golan lakását, üzletét, irodáját és titkos bérelt raktárhelységét. A kutatások következtében terhelő bizonyítékok egész sora került elő; iratok, fotók, kétséges eredetű antik tárgyak, hamisított ősi pecsétek, kőtáblákba vésett feliratok, epigráfiai [felirattan] kézikönyvek, félig elkészített ‘régiségek', valamint felcédulázott különböző talajmintákat, kőzeteket tartalmazó zacskók. A világ legjobban felszerelt régiséghamisító műhelyét találták meg Tel-Avivban és tulajdonosat Obed Golant bilincsbe verve, megszégyenítve mutogatták a világnak, mielőtt alapos kihallgatásnak vetették volna alá. A faggatózást Golan nem sokáig bírta, megtört és mindent alaposan bevallott.
Obed beismerő vallomását követően az Izrael Antiquitis Autority a Kanadából visszakapott Jakab Csontedényt alapos vizsgálatnak vetette alá. Tudnunk kell, hogy ebben a bizottságban az izraeli régészet és régészettel összefüggő szakágazatok kimagasló tudósai tartoznak: az izraeli tudósvilág színe-java. Alapos szakvéleményük Obed Golan beismerő vallomása után már nem okozott különösebb meglepetést. A Jakab Csontedény véseteinek mélyén található patina mikrobiológiai összetétele különbözött az edény felületét borító patinától. Az edény maga tényleg kétezer éves halottas tárgy, azonban a belevésett felirat sokkalta későbbi alkotás, mesterséges patinával ellátott kitűnő hamisítvány. A hamisító ugyanazt a szakkönyvet használta a betűtípusok elkészítéséhez, mint amit Andre Lemaire használt a szöveg betűinek a hitelesítésére. A kevesek által ismert könyv, 1968-ban L. Y. Rahmani által megjelentetett ‘Az Izrael Állam Remekei: Zsidó Ossariumok Katalógusa' című gyönyörű kivitelezésű mű. Ebből a könyvből modern komputer foto-másoló gépeket segítségül véve kimásolták a szavakat, betűket az eredeti csontedényekről készült fotókról. Így már világosan látszott, hogy a ‘Jakab' szó a 396-os számmal ellátott, míg ‘József fia' 573-as és a ‘testvére' az 570-es katalógus számmal ellátott csontedényekről lettek lekopírozva.
Hershel Shanks az általa megjelentetett Biblia Régészeti Szemlében nem volt hajlandó elfogadni az Izrael Antiquiti Autority kijózanító véleményét a Jakab Ossariummal kapcsolatban és önnönmagát ismételgetve tovább erőlködött a korábbi felületes szakvélemények igazában. Megvádolta a Zsidó Régiségek Bizottságát, hogy sorait sarlatán műtudósokkal töltötte föl, akik már előre elhatározták a Jakab Csontedény hitelességének lejáratását. Személyes támadást intézett a bizottság elnöke Shuka Dorfman ellen és elkeseredett dühében majdhogy nem le-piszkos-zsidózta az egész bizottságot úgy, ahogy voltak.
Andre Lemaire, - aki mellesleg hithű katolikus, szintén kiállt korábbi szakvéleménye igazsága mellett, kihangsúlyozva, hogy valaki az ő szakmai szintjén nem csinálhat ilyen nagy melléfogást. [Tipikus beképzelt arrogancia.]
Amos Bein az Izraeli Geológiai Intézet igazgatója két kollégája és beosztotta, Rosenfield és Ilani korábbi szakvéleményét felülbírálta és azokért elnézést kért. Jelentésében kihangsúlyozta intézete új álláspontját, miszerint a Jakab Ossarium és a Jehoás Tábla hamisítvány.
Az izraeli bűnügyi hatóságok a beismerő vallomás ellenében elejtették a bűnvádi eljárást Obed Golan ellen, akinek régiségkereskedése teljesen tönkrement, ő maga szakmailag pedig teljesen lejáratódott.
