Vannak dolgok a vallásokkal kapcsolatban, amit be kell mutatni, nem szabad a szőnyeg alá söpörni, miközben avval nyugtatjuk magunkat, hogy elszigetelt jelenségekről van csupán szó, ami említésre sem érdemes. Ilyen a muzulmánok között előforduló vallási fanatizmus mögé bujtatott gyermekkínzás, amit Allah nevében követnek el: teljesen büntetlenül. 

Minden évben, a síita muzulmánok, bárhol is éljenek a világban, mecseteikben megtartják az egyik legfontosabb ünnepüket az ‘Ashura' fesztivált Mohammad unokája Ali Husszein szenvedésének emlékére. A tíz napos imádkozás és elmélkedés után, a mufti elüvölti magát; ‘matam Husszein' és a fanatikusok előveszik a korbácsaikat, megkezdik a ‘ zanjeer zani ‘ vagy más néven ‘ zanjeer matam ' elnevezésű őrületüket. Főleg Iránban és Irakban csap át az amúgy sem józan muzulmán ész, az agresszív tébolyba a szent ünnepségsorozaton. Egész nap folyik a vér, a kórházak zsúfolásig telnek sebesült elfertőzött testű emberekkel, akik még napokig nem tudnak kijönni, magukhoz térni a felhevített zavarodott elmeállapotukból. 

Modern, kulturált emberek számára a felnőttek önostorozása is elfogadhatatlan, (hasonlóan a mazochizmushoz) azonban a gyermekkínzás különösen gusztustalan.

A túlfűtött őrület hevében nem csak egész fiatal fiúkat fognak be az önostorozásba, sebek ejtésében saját testükön, hanem a tébolyodott nők kisbaba fiú gyermekeiket is megvágják, megsebesítik, hogy hadd folyjon a vér Immam Husszein emlékére.

Arról még természetesen nem készült felmérés, hogy milyen kórós lelki jelenségek, pszichológiai betegségek lépnek fel későbbi életük folyamán a megkínzott gyerekeknél. 

Ezek a fanatikusak, mikor Európába befogadást nyernek, ahelyett, hogy hagynák a francba barbár vallási szokásaik gyakorlását, az új hazában is tovább folytatják a gyerekek kínzását. Anglia több síita mecsetében mind a mai napig elfogadott gyakorlat a kisfiú gyerekekkel végrehajtatott aljas önostorozás, önsanyargatás. A hivatalos gyermekvédelmi hatóságok, - elméletben - az ilyen cselekményeket gyermekellenes bűntényként kezeli, ám a muzulmánokkal szemben – a muszlim érzékenységet szem előtt tartva – más a megközelítés.

Az utóbbi két évtizedben az angliai gyermekvédelmi hatóságokhoz számos bejelentés érkezett, főleg gyermekorvosoktól az esetekkel kapcsolatban, kihangsúlyozva az áldozatok fiatal korát. Átlagban tíz, tizenkét éves, [a legfiatalabb mindössze hat éves] fiúk, örök nyomot hagynak magukon, mikor a ‘zanjeer'-ral, – ami egy vaslánc, melynek végén fémpengék vannak illesztve, a felnőttek biztatására – saját testüket ütlegelik.

Angliai muzulmán ügyek tudós 'akadémikusa' Sayyed Naddim Kazmi, a ‘szégyelleni kéne' kategóriába tartozó üggyel kapcsolatban, tiltakozik a nem muzulmán beleszólás ellen, és többek között úgy nyilatkozott, hogy mivel ez a ‘áhítattal teli' rituálé szerves része az ő kultúrájuknak, nem illik azt bírálgatni. „A szülök többsége úgy érzi, kötelességük gyermekeiknek engedélyezni a szertartás legodaadóbb mozzanatának elvégzését, az önostorozás áhítatát “. 

Az 1933-ban törvénybe iktatott ‘Gyermek és Fiatalkorúak Védelmi Törvénye' [ Első bekezdés 1.] értelmében az ilyen tevékenység illegális és büntetendő. Ha hasonló eset történne, mondjuk a ‘Kelta Pogány' vallást követő kiskorú gyermekeikkel, akkor ott a hivatalos szervek eljárása; automatikusan a gyermekek erőszakos elvételét és más egyéb büntetéseket, bírságokat eredményezne. Sőt, ha nagy média hacacárét csinálnának akkor a büntetés börtön lenne. Nem ez vonatkozik azonban a muzulmánokra. Szélsőséges túlzásban tobzódó korrekt politikai hozzáállás eredményeképpen Angliában még egy eljárás sem indult ellenük, mert magyarázatuk szerint: „ a ‘közérdek' hivatalosan mást kíván.”

A hatóságok a bűnügyi eljárások helyett leülnek inkább a szülőkkel tárgyalni, hogy meggyőzzék őket a barbár gyakorlat helytelenségéről. Az ilyen mértéktartóan gyáva megközelítés van ahol működik, van ahol nem, mert azért minden család közöttük sem fanatikus a végtelenségig. Vannak haladó előrelépések is. London déli részén található Wandsworth mecsetében a muzulmánok betiltották a kisfiúk önostorozását, amire a wandsworthi tanácselnök nagyon büszke volt, meg is írták a napilapokban, mindenkiben csak jóérzést váltott ki a hír. De egy másik nemsokkal később közölt ügyre már kevésbé lehet bárki is büszke, mégpedig Bradford városában a rendőrség azért nem indított eljárást egy véresre korbácsolt tíz éves gyermek esetében, mert a hivatalos gyermekvédelmi szakemberek szerint egy tíz éves kisfiú már elég érett és értelmes ahhoz a döntéshez, hogy megkorbácsolja-e saját magát, - ha akarja, ha neki úgy tetszik – vagy azt elvesse. Milyen kényelmes döntés, ... mindenki jól jár. Vagy mégsem mindenki?

Szóval, van még mit tanulniuk az angliai gyermekvédelmi hivatalnokoknak! Meg lehet nekünk is és ha legközelebb látunk valamilyen iszlámot propagáló műsort a tévében, gondoljunk a megkorbácsolt, megkínzott gyerekekre is a teljes kép kedvéért.