Meglepő írást közölt Carolina Overington, Ausztrália legnagyobb példányszámban megjelenő napilapjának (Australian) hétvégi magazin mellékletében, egy ártalmas, az ausztrál erkölcsi értékrenddel összeegyeztethetetlen muzulmán gyakorlatról: a kiskorú gyermeklányok házasságba kényszerítésről. Az egyébként bal-liberális napilap következetesen elkerül minden mohamedanizmussal kapcsolatos negatív véleményt, bírálatot, és rendszerint a multi-kulti ideológiájához simulva, agyba-főbe dicséri őket.
Ezért meglepő az a nyíltság, őszinteség, ahogy a szerző négy esetet ismertetve, részletesen bemutatja a fiatal lányok (a legfiatalabb mindössze 13 éves volt) kálváriáját, ahogy a családjuk naivságukat, félelmüket kihasználva rákényszeríti őket – először – Ausztrália elhagyására, majd valamelyik muzulmán országban a házasságkötésre. Az ilyen gyermeklányok férje mindig jóval idősebb, a gyermek által ismeretlen, és a természetellenes házasságot minden esetben muzlim pap szentesíti. A négy kitudódott esetben a kislányok elkotyogták az iskolában, hogy szüleik házasságra akarják őket kényszeríteni és ügyükben, a tanárok feljelentése alapján indított vizsgálatot a gyermekvédelmi hatóság. Mikor a hatósági előadók megkérdezték a 13 éves kislánytól, hogy tisztában van e a házassággal járó szexuális tényezőkkel, a szigorú mohamedán neveltetésben részesült gyermek abszolút nem értette miről van szó. Az Ausztrál hatóságok kijátszásában a kislányokat mindig kiviszik az országból, utána valamelyik muzlim országban házasságba kényszerítik, majd mikor sikerül teherbe ejteni a kislányt, visszatérnek vele magukkal hozva az új férjet is. Az itteni hatóságoknak nincs más lehetősége, mint elfogadni a muzlim pap által megszentelt és a mohamedán ország jegyzője által törvényesített házasságot. A hivatalos szervek csak akkor léphetnek, ha kiutazás előtt tudomásukra jut az erkölcstelen szándék. Az Ausztrál gyermekvédelmi hatóság három esetben megtiltotta a gyermekek külföldre történő utaztatását, míg a negyedik esetben a bíróság annullálta a Pakisztánban megkötött házasságot és megtiltotta a gyermekgyalázó férj Ausztráliába történő látogatását. A cikkben megszólal Valerie Gaimon társadalomkutató, aki egy tasmániai gyermekvédelmi előadó megdöbbentő jelentését ismerteti, melyben a kényszerített házasság utáni nászéjszakán a 14 éves kislányt a saját szülei fogták le, hogy a nálánál kétszer idősebb férj kényelmesen megerőszakolhassa.
Mivel még eddig nem volt szükség az ilyen eseteket szabályzó törvények meghozására, ezért Ausztráliában büntetés sem létezik a kisgyermeket házasságba kényszerítő szülök elítélésére, így a mohamedánok minden felelősségre vonás elkerülésével vehettek részt leánygyermekeik meggyalázásában. Az idén ősztől mindez változni fog, az új szövetségi főügyész, Nicola Roxonnak köszönhetően, aki új törvénykeretbe foglalva 15 évig kiszabható büntetést kirovását javasolja azok számára, akik zsenge kislányokat házasságba kényszerítenek.
Abdul Tadik Gulma negyedik feleségével, a mindössze 12 éves Szulfikarral fotóztatja magát és szerinte csak a rosszindulatú irigy emberek szólják meg őt fiatal neje miatt, „olyanok, akiknek még egy feleségre sincs pénzük”. Képtelen felfogni, hogy mi rossz van abban, hogy ő egy 12 éves lánnyal folytat nemi életet.
A cikkíró Carolina Overingtonnak csak gratulálni lehet felvilágosító közléséért, és reménykedni, hogy a muzulmán-védő liberális politikusok szíve megesik a gyermekek szomorú sorsán és a mohamedán közösségek dédelgetése helyett a törvény szigorát fogják alkalmazni a gyermekek védelmében. Ha az Ausztráliában élő mohamedánok ilyen nyíltan és gátlástalanul ezt megmerik tenni, akkor még belegondolni is félelmetes mi mehet az afrikai, ázsiai muzulmán országokban.
A képen látható, 44 éves indonéz muzulmán pap, Pujiono Cahjono Widiantó a 12 éves feleségével, Lutfiana Ulfával pózol és teljesen törvényesnek tartja, hogy neki ilyen fiatal felesége van. (Jakarta Post nyomán)
Az Australian cikkéhez párosulhat, a 2011 június 8-án, az itteni nemzeti tv-ben (ABC) egy BBC. által készített Jemenben forgatott dokumentumfilm levetítése, melyben bemutatták a mohamedán kultúrákban (főleg Jemen, Pakisztán, Afganisztán) mindennaposan előforduló, egészen fiatal gyereklányok erőszakos összeházasítását a náluknál jócskán idősebb férfiakkal. Az egyik kislány mindössze tíz, míg a másik 11 éves volt mikor férjhez adták. (meggyalázták). A dokumentumfilmben megszólalt egy vén banya is, aki eldicsekedte, hogy ő is tíz éves volt, mikor férjhez adták, és mindössze 11 éves volt, mikor először szült. Egy családfőt is megkérdeztek, kinek lánya tíz évesen lett kiházasítva egy nálánál ötször idősebb kecskével. A mély szegénységben élő apa elmondta, hogy 60 fontot kapott lányáért, és tényleg sokkoló körülmények között élő családnak ez nagy pénzt jelenthetett. De itt nem is az apáról van szó, hanem arról a muzlim állatról, aki megvehetett és meggyalázhatott egy tíz éves kislányt. Jemenben pl. a hivatalos törvények csak 15 évtől engedélyezik a házasságot, de ezt senki nem tartja be és a gyerekgyalázások ott is mindennaposak. Miért?
Nos talán a válasz abban rejlik, hogy mohamed utolsó felesége, Aisha mindössze 6 éves volt, mikor mohamed feleségül vette, és 9 éves mikor konzumálta (elhált) véle (azaz meggyalázta). Mohamed már elmúlt 50 éves, mikor Aishát feleségül vette. Ez a megtörtént eset rendkívül jól van dokumentálva a hádiszokban (*), maguk a mohamedánok által szégyentelenül leírva, és ismereteink bővítésére néhány bejegyzést említenék a sok közül:
Sahih Bukhari 5.236. Hisham apja mondá: „Khadija három évvel korábban halt meg, hogy a Próféta Medinát elhagyta. Úgy valahogy két évig tartózkodott ott, mikor feleségül vette a hat éves Aishát és házasságát konzumálta véle, mikor az kilenc éves lett.”
Sahih Bukhari 7 kötet, 62, 88. fej. Ursa mondá: „A Próféta megfogalmazta (a házassági szerződést) Aishával, amikor az hat éves volt és elhált vele, mikor az kilenc éves lett, és (Aisha) vele maradt a haláláig.” Továbbá; Sahih Bukhari 7 kötet, 62, 65 fej.
Sahih Bukhari, 8 kötet, 3310 fej. Aisha beszéli: „Aisha (legyen Allah örömére) mondja: Allah Apostola (áldott legyen neve) feleségül vett, mikor én hat éves voltam, és házába fogadott, mikor kilenc éves lettem.”
Ezt ismétli: Sahih Bukhari 7, kötet 62, 64 fej.
Sahih Bukhari 8 könyv, 73, fej. 151. Aisha beszéli: A próféta jelenlétében játszottam babáimmal, és a barátnőimmel szintén sokat játszottam. Mikor allah apostola meglátogatott a szobámba, elbújtak, de ő előhívta őket, hogy mindnyájan együtt játszunk.” Hogy lehet egy ilyen, babákkal játszó kisgyerek valaki 'felesége'?
Az afgán kislány, Aisha Bibi tragédiájában majdnem minden aljasság bele van sűrítve, ami a mohamedanizmust jellemzi. A kislányt, apja tízéves korában eladta feleségnek egy tálibnak (értsd: féreg), aki a kislányt tizenkét éves koráig a birkákkal összezárva az akolba tartotta. Akkor megerőszakolta, majd rendszeresen meggyalázta, ütötte-verte. Végül a kislány már nem bírta tovább és megszökött. Szökésével szégyent hozott a mohamedán becsületre (sic), amiért a saját családja levadászta és megcsonkította. A kislány később ismét megszökött és most egy gyermekvédelmi szervezet gondozásában van. Mikor Bibi tragikus esete felkerült a világhálóra, egy muzlim a rájuk jellemző aljassággal azt írta be: „hogy a zsidók hamisították a képet és az egész történet nem más, mint zsidó propaganda."
Hogy a muzulmán gondolkodást, mentalitást mennyire mélyen járja át a pedofília elfogadása, káros gyakorlatának burkolt elismerése, a minden más irányba történő mutogatás, a gyalázat mentegetése, arra jó példának felhozhatom a hazai muzulmánok reakcióit, szégyentelen válaszait, a hasonló témájú, – más társalgókban közölt – bejegyzéseimre. Többen rám szolnak, hogy nincs jogom egy másik kultúra (sic) sajátosságát bírálni, hibáit megemlíteni, mikor Magyarországon is előfordul az ilyesmi.
Az egyik mohamedán írja kioktatóan: „attól, hogy te nem tudsz róla még van ilyen: A magyar fiatalok 13-14 éves korban veszítik el szüzességüket …” – elfelejtve, hogy hazánkban nem mindenki magyar, továbbá fontos, hogy egykorú e a kislány partnerével, vagy négyszer annyi idős, mint mohamed, Aisha esetében. De erre is megvan a vallásos kibúvó: „ezt akkoriban senki nem tartotta fontosnak lejegyezni - nyilván úgy gondolták, hogy ez nem tartozik másokra, akkor még nem tudták, hogy 14 évszázad múlva egy másik kontinensen ennek milyen nagy feneket kerítenek.” Tehát a gyermekek meggyalázása a mohamedán szerint nem más, mint 'nagy fenék'.
Egy másik így próbál magyarázatot adni az aljasságra, így mutogat elfelé: „Ez a korkülönbség mánia csak nyugati sajátság, és nem is túl régi: „Annó és még ma is Indiában egy lány 11-12 éves korában már férjhez lett adva, és 13-14-15 évesen már szültek. Ha ránézel egy indiai 12 éves lányra kb. úgy néz ki, mint egy európai 18 éves …”
Ahelyett, hogy elszégyellné magát a kommentáló muzlim a gyalázatos praktikáért, még neki áll feljebb: „elítélem a pedofílozást, amikor valaki egy vallást (illetve annak prófétáját) és annak híveit pedofilozza le.”
Alapos visszavágásnak szánja egy másik mohamedán: „A magyar "kislányokról " meg ennyit; szerintem már a szülőszobából szűzhártya nélkül jönnek ki egyesek.”
Mohamed pedofíliáját illetően ez volt a legpimaszabb válasz: „mohamed és Aisha kapcsolatát az igaz szerelemnek tartják, ahol mindketten igaz szívvel szerették egymást.” Itt tükröződik vissza igazán a mohamedánokra oly jellemző arrogancia, mikor van pofája egy tíz éves gyermek és egy ötvenen felüli ember között 'igaz szerelmet' hangoztatni. Én szégyellem magamat helyettük.
A csoportos esküvői képet, először a Tundra Tabloids publikálta, majd Tim Marchall a 'Sky News' riportere kommentálta. A képen egy csoportos Hamasz esküvő látható, már a legénykorból rég kinőtt bandatagok leendő feleségeikkel készülődnek a szertartásra. A józan szemlélő minden iszlamofóbia nélkül megkérdezheti; vajon milyen gyermekkoruk lesz ezeknek a kislányoknak, hány évesen fognak először teherbe esni, milyen jövőjük lesz egy olyan közösségben, ahol így bánnak a kisgyermekekkel?
(*) Mohamed próféta életéről, személyéről és tanításairól, illetve más korabeli muzulmánok tetteiről és szavairól összegyűjtött elbeszélések gyűjteménye. A hadíszokat a Mohamed halálát követő két évszázadban gyűjtötték össze és szájhagyomány útján terjedtek mielőtt lejegyezték és kodifikálták azokat. Mint közvélemény az iszlámban az élethez való alkalmazkodás, a fejlődés szerveként jelentkezik.
